Nicolaus Lenau: Kérdés

Egy szót se hallottam még, mit a szád mond,
Csak tündér arcod tárult fel nekem:
S már a szépség özöne leigázott:
lelkemre tört lényedből fényesen.

És a lelkem legmélyére leszállott:
S mi addig ott élt - most élettelen,
Mert elnyelte az ár, s édes halált holt:
Égi joggal ítélt a szerelem.

Bár a gond s remény, mely küzd bennem egyre,
Gyöngéd üdvözletet igézne szádra!
Hová visz a hullámzás, mely szívemre

Most harsányan lezúdul, hova-merre?
A meghallgatás Éden-partja várna?
Vagy kiűzetés bús pusztasága?

/Ford.: Garai Gábor/