Nicolaus Lenau: Őszi panasz

Szép tavasz, már oda vagy!
Sehol nem volt maradásod.
Hol víg virágod fakadt,
Most az ősz zörög kuszán ott.

Száraz bozótban lohol
A szél, - sír a hangja szinte.
A természet haldokol,
Sóhajt hervadt berkeinkre.

Egy év újra elfutott,
S ó, be gyorsan - messze, messze!
Az erdő kérdést susog:
"Szíved boldogságra lelt-e?"

Erdő-susogás, te épp
- Csodamód - szívemig érsz el!
Híven szolgál minden év
Hervadt lombbal, hullt reménnyel.

/Ford.: Garai Gábor/