Vörösmarty Mihály: Keserű pohár

( Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékából)


Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét:
Hazug szemébe hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg a szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt:
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll:
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik:
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll:
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas-, gyáva-, és buták
Kezében áldozat:
Gondold meg és igyál:
Őrökké a világ sem áll:
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan:
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll:
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég.

S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll:
De a míg áll, és a míg él,
Ront vagy javít, de nem henyél.