Erdélyi József: Aggodalom

Virágzásom idejében
Akármerre kerűltem,
A természet nagy kertjében
Minden nyitott körűltem:
Minden újjúlt, éledett,
Minden örvendeztetett.

Héj de már hogy meghervadtam
Ha lehajtom fejemet,
Azt súgja a föld alattam,
Hogy mahólnap eltemet.
Sorsom igy ha képzelem,
Elgyalit a félelem.

De ha nézem a temérdek
Csillagokkal tölt eget
És tanácsot tőlle kérdek:
Ő magához integet,
Hol kinyilva tölthetem
Újra munkás életem.

Lelkem azt örülve látja,
És repűlne hirtelen:
Csak az fáj, hogy test barátja
Tőlle válni kénytelen:
Ő a világi sok bajt
Únva nyúgalmat óhajt.