Mikor legjobban tűz a napsugár,
kikél és rajzik a kőrisbogár.
Zümmögve röpköd a forró napon,
s legel a zöldleveles gallyakon.
Megfosztja első lombjától a fát,
messzeárasztja nehéz illatát,
párzik, petét rak, s elpusztul hamar,
elmossa egy hatalmas zivatar.
A kőris újra hajtja levelét,
s telik a nyár, napra nap, hétre hét,
egy hónap, kettő, elmúlik a nyár,
s a gyermek ismét iskolába jár.
Elfogy az édes nagy vakáció,
lehull a lomb és leesik a hó,
városban él a pusztai gyerek,
s a nyár napos emlékein mereng.
És várja, várja a tüzes nyarat,
mikor kelnek a kőrisbogarak, -
fojtó szaguk a szabadság szaga,
szerelmes és halálos illata...
kikél és rajzik a kőrisbogár.
Zümmögve röpköd a forró napon,
s legel a zöldleveles gallyakon.
Megfosztja első lombjától a fát,
messzeárasztja nehéz illatát,
párzik, petét rak, s elpusztul hamar,
elmossa egy hatalmas zivatar.
A kőris újra hajtja levelét,
s telik a nyár, napra nap, hétre hét,
egy hónap, kettő, elmúlik a nyár,
s a gyermek ismét iskolába jár.
Elfogy az édes nagy vakáció,
lehull a lomb és leesik a hó,
városban él a pusztai gyerek,
s a nyár napos emlékein mereng.
És várja, várja a tüzes nyarat,
mikor kelnek a kőrisbogarak, -
fojtó szaguk a szabadság szaga,
szerelmes és halálos illata...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése