2009. augusztus 26., szerda

Erdélyi József: Reggel

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kéklett az ég, sütött a nap:
mentem sötét fenyők alatt.
Kezemet fogta jó apám:
sárgarigó fütyölt a fán.
Sárgarigó, huncut rigó,
azt fütyölte hogy élni jó,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét.

Jó lenne nagynak, kicsinek,
mindennek és mindenkinek,
sárgarigónak legkivált,
nagy kertben élni nyáron át,
fenyőre szállni rangosan,
fütyölni szépen, hangosan,
hirdetni vígan szerteszét,
hogy élni jó, hogy élni szép,
hogy élni jó, hogy élni szép,
ha fogják az ember kezét...

Egy szép reggelre gondolok,
és mosolygok és meghalok.
Kék lesz az ég, és ragyog a nap:
megyek magas fenyők alatt:
kezemet fogja holt apám,
s megszólal egy rigó a fán.
Azt mondja majd az a rigó,
hogy élni szép, hogy élni jó:
de halni szebb, és halni jobb,
s én mosolygok és meghalok...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5