2009. augusztus 26., szerda

Erdélyi József: Tyúkanyó


Kendermagos tyúkanyó
kisétált a rétre,
harminchárom sipogó
kiscsibe kísérte.

Kapirgáltak a napon,
távol a tanyától,
egyszerre csak beborult,
jött a futózápor.

Futózápor, jégeső,
utolérte őket,
kendermagos tyúkanyót,
meg a kiscsibéket.

Tyúkanyó még beszaladt
volna a tanyába,
jaj, de a kis csibéknek
gyenge volt a lába.

Kendermagos tyúkanyó
magát nem féltette,
harminchárom csibéjét
szárnya alá vette.

Ázott-fázott, sebesült,
vérzett a taréja, -
sebaj! A kis csibéknek
csak ne legyen híjja!...

Futózápor elfutott,
feljött a szivárvány,
harminchárom sipogó
csibe maradt árván.

Kendermagos tyúkanyó
egyet se kottyantott,
fején egy nagy jégtojás
akkorát koppantott...

1 megjegyzés:

  1. Édesapám szavalta ezt a versikét egyszer,mikor még ő is kicsi volt.Egyszer,mikor tyúkanyónak öltözve három kendermagos kiscsibe kiséretével részt vett egy farsangi bálon,talán a 60-as évek elején.Képet is láttam róla,de ezt sajnos elveszítettem,ahogy apukámat is.

    VálaszTörlés

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5