Az egy olyan ház, hogy ha vendég jön, először a fülét az ajtóra teszi, hogy be lehet-e lépni. Itt ugyanis a gyerekek olyan rajcsúrt csapnak így télen, hogy életveszélyes a váratlan betoppanás.
Irmácska most is egészen eredeti játékot talált ki a kicsiknek. A nagy tükör előtt áll, háttal a szobának, és úgy dobja a labdát sorra a gyerekeknek, hogy a tükörben nézi, ki hol áll. Ez egy nagyon ügyes találmány, és rengeteg kacagással jár. Igaz, hogy közben a lámpát találja el, mert tükörből nem könnyű kiszámítani, hogy az ember , ha jobbra néz, ne balra dobjon.
A kicsik visítanak, igen szórakoztatja őket a dolog.
A játék sorra megy. Most a kis Évi áll a zsámolyra, és Irma áll be a labdafogó csapatba. Irma úgy mulat, mint a kicsik, vagy még jobban. Nagyszerű lány, de nem tud férjhez menni. Már huszonhét éves, de legalább tizenkét kérőt passzolt el, s valamennyit azért, mert a házasulandó fiatalemberek megrettentek ettől a nagy vidámságtól. Aki ilyen üzletbe komolyan bele akar vágni, hogy egy életre belesodorja magát egy ilyen szövetségbe, az megkívánja, hogy a lányban bizonyos fanyar íz is legyen, egy kis savanyúság és sötétség, másképp nem meri elhinni, hogy a mai szerény jövedelem mellett egy végrehajtónak a lánya kellően kezelni tudja a gallérjait és a spájzát.
Irma nagy bánat a szülőknek. Már három lányt sikerült elsütni. S ezt az Irmát lehetetlen. Pedig második a sorban, két húga is megelőzte. Annyira, hogy ezek már játszó gyerekeket tudnak hazaküldeni a nagymama nyakára, hogy ők maguk családanyai spórolásuknak élhessenek.
E pillanatban belép a mama.
A labdázás megakad, mert a mama valósággal kapitány. Irma ijedtében a labdát bal kézzel úgy eldobja, hogy az belerepül a tükör közepébe, és a nagy öreg, zöldre érett tükör ezer darabba hasad.
Rettentő csörömpölés. Mindenki kővé fagy. A mama szája nyitva marad, s dagadt, lila nyelve hápogva kalimpál a rossz fogai között.
Valika, a legnagyobb kislány tér legelőször magához, s felkiált:
- Hét év!
Már ez a gyerek is tudja, hogy az a lány, aki tükröt tör, hét évig nem megy férjhez.
- Még csak az kell nekem, még csak ez hiányzott - hörög a mama, aki hirtelen nem tudja, min iszonyodjon el jobban: a nagy tükör romlásán, ami elég rá, hogy megrendítse egy végrehajtó háztartási egyensúlyát, vagy azon, hogy még hét évig itt marad a nyakán az Irma.
Rá is kezdi a lamentációt:
- No hiszen, te is vagy valaki. Vén szamár. Nem szégyelled magad. Taknyos kölyök. Pedig benőhetett volna már a fejed lágya. Nem csodálom, hogy mindenki megszökik előled. Ha férfi volnék, és te egymagad lennél a világon, akkor se vennélek el, tudod?
Irma gyászos egy pillanatig, akkor kitör belőle a kacagás:
- Nézzétek - mondja -, legjobban a pók ijedt meg...Meg se mer moccanni...
A tükör gyalulatlan deszka hátlapján, mely most egész sivárságában kiderült, egy öreg, kövér pók szőtt fészket magának télire, s ott kuttog magában a hirtelen rászakadó világosságban.
A kicsik is felfedezik a pókot, és viháncolva kezdik piszkálni vesszővel, porolóval és ujjacskáikkal, mert rögtön felmásznak az üvegcserepeken, s a mama alig bírja leszedni őket, míg össze nem szabdalják magukat a tükörcserepekkel.
- Vidd a tükröshöz, és csináltasd meg, míg apád meg nem öl.
A végrehajtó nincs itthon, az végrehajt. Soha annyi dolga nem volt, mint mostanában. Ez az egy ipar jól virágzik, az bizonyos.
Irma jól tudja, hogy az anyai parancs azt jelenti, hogy félrerakott kis pénzéből ő maga csináltassa meg a tükröt, s lenézi az anyai smucigságot, de hamar összesöpri a tükörcserepeket, s leemeli a nagy fakult aranyrámát a falról. Délben a papa nem vesz észre semmit.
Csudálatos, egész nap nem jön rá, mi hiányzik a lakásból. Még másnap s harmadnap sem. Csak csütörtökön, mikor borotválkozni akar, akkor jön rá, hogy lehetetlen. Harminchat év óta ott szokott borotválkozni a nagy tükörben, s most is megfeni a borotváját, beszappanozza magát s odaáll a fal elé s akkor látja, hogy üres.
- Hát ez mi a fene? - rivallja el magát.
- Irma, Irma - kiabál az anya -, még most sincs kész a tükör? Irma nevet.
- Majd elmegyek érte. Majd kitépem én annak a Wrangelnek a fülit.
Wrangel a porcelán- és lámpakereskedő és képkeretező, a város legelőkelőbb ilyenféle üzlete.
Az apa megérti a dolgot, s valósággal boldogtalan lesz. Már ő is elfelejti a kárt, csak az jár az eszében, hogy Irma itt fog megvénülni a nyakán. Ilyen istencsapás ez a dög lány.
Irma öltözik, közben a zuhatag csak úgy ömlik a fejére, még ő sem győzi kacagással. Sírásba törik szemének tükre, s alig várja, hogy kint legyen a házból.
Eltelik egy hét. A tükör még mindig nincs otthon. Az apa vasárnap sem tud borotválkozni. A ház pokollá vált. Hétfőn Irmának megint el kell mennie a tükör után. A mama gyanakszik, hogy a tükör azért késik, mert a lány alkuszik, nem akarja megfizetni az árát. Szerdán azt mondja neki:
- Irma. Holnap apád megint borotválkozik. Itthon legyen a tükör. Csak annyit mondok.
Rettenetes egy hét volt ez itt a kis lakásban. Mindenkinek állandóan folyik az orra vére. Az unokáknak egész héten nem volt szabad hazajönni a nagymámihoz. Hiába jelentkeztek, kitette őket az ajtón.
- Majd ha meglesz a tükör, hogy legyen mit összetörni.
Irma megjön a tükröstől.
- Na, mi van a tükörrel?
- Egy óra múlva itthon lesz.
Erre a mama megynyugszik. Már éppen el volt szánva rá, hogy megfizeti egy részét a tükör árának. De ha meglesz a tükör, akkor lemond erről az áldozatos gondolatról.
- Mibe kerül?
- Sokba.
- Jézus Isten. Kifizetted?
- Még nem - röhicskél Irma.
A kezét a szeme elé kapja. Az anyja ránéz, és mintha valami szúrós szembajt kapott volna, belevakul. Néz valamit az Irma kezén.
- Mi van a kezeden?
Irma hátrateszi a két kezét.
- Mutasd csak, mutasd csak, te.
Irma meghal a kacagástól. Nahát ez a lány. Ez igazán csoda, milyen állat. Karikagyűrű van a kezén. A bal keze középső ujján.
- Mi a fene ez?
- Wrangel megkérte a kezem.
A mama hápog. Lassan, igen nehezen, megérti. A tükör mestere.
- És te nem is szólasz.
- Hát nagyon tetszett neki, hogy eltörtem a tükröt és hét évig nem megyek férjhez...
Irmácska most is egészen eredeti játékot talált ki a kicsiknek. A nagy tükör előtt áll, háttal a szobának, és úgy dobja a labdát sorra a gyerekeknek, hogy a tükörben nézi, ki hol áll. Ez egy nagyon ügyes találmány, és rengeteg kacagással jár. Igaz, hogy közben a lámpát találja el, mert tükörből nem könnyű kiszámítani, hogy az ember , ha jobbra néz, ne balra dobjon.
A kicsik visítanak, igen szórakoztatja őket a dolog.
A játék sorra megy. Most a kis Évi áll a zsámolyra, és Irma áll be a labdafogó csapatba. Irma úgy mulat, mint a kicsik, vagy még jobban. Nagyszerű lány, de nem tud férjhez menni. Már huszonhét éves, de legalább tizenkét kérőt passzolt el, s valamennyit azért, mert a házasulandó fiatalemberek megrettentek ettől a nagy vidámságtól. Aki ilyen üzletbe komolyan bele akar vágni, hogy egy életre belesodorja magát egy ilyen szövetségbe, az megkívánja, hogy a lányban bizonyos fanyar íz is legyen, egy kis savanyúság és sötétség, másképp nem meri elhinni, hogy a mai szerény jövedelem mellett egy végrehajtónak a lánya kellően kezelni tudja a gallérjait és a spájzát.
Irma nagy bánat a szülőknek. Már három lányt sikerült elsütni. S ezt az Irmát lehetetlen. Pedig második a sorban, két húga is megelőzte. Annyira, hogy ezek már játszó gyerekeket tudnak hazaküldeni a nagymama nyakára, hogy ők maguk családanyai spórolásuknak élhessenek.
E pillanatban belép a mama.
A labdázás megakad, mert a mama valósággal kapitány. Irma ijedtében a labdát bal kézzel úgy eldobja, hogy az belerepül a tükör közepébe, és a nagy öreg, zöldre érett tükör ezer darabba hasad.
Rettentő csörömpölés. Mindenki kővé fagy. A mama szája nyitva marad, s dagadt, lila nyelve hápogva kalimpál a rossz fogai között.
Valika, a legnagyobb kislány tér legelőször magához, s felkiált:
- Hét év!
Már ez a gyerek is tudja, hogy az a lány, aki tükröt tör, hét évig nem megy férjhez.
- Még csak az kell nekem, még csak ez hiányzott - hörög a mama, aki hirtelen nem tudja, min iszonyodjon el jobban: a nagy tükör romlásán, ami elég rá, hogy megrendítse egy végrehajtó háztartási egyensúlyát, vagy azon, hogy még hét évig itt marad a nyakán az Irma.
Rá is kezdi a lamentációt:
- No hiszen, te is vagy valaki. Vén szamár. Nem szégyelled magad. Taknyos kölyök. Pedig benőhetett volna már a fejed lágya. Nem csodálom, hogy mindenki megszökik előled. Ha férfi volnék, és te egymagad lennél a világon, akkor se vennélek el, tudod?
Irma gyászos egy pillanatig, akkor kitör belőle a kacagás:
- Nézzétek - mondja -, legjobban a pók ijedt meg...Meg se mer moccanni...
A tükör gyalulatlan deszka hátlapján, mely most egész sivárságában kiderült, egy öreg, kövér pók szőtt fészket magának télire, s ott kuttog magában a hirtelen rászakadó világosságban.
A kicsik is felfedezik a pókot, és viháncolva kezdik piszkálni vesszővel, porolóval és ujjacskáikkal, mert rögtön felmásznak az üvegcserepeken, s a mama alig bírja leszedni őket, míg össze nem szabdalják magukat a tükörcserepekkel.
- Vidd a tükröshöz, és csináltasd meg, míg apád meg nem öl.
A végrehajtó nincs itthon, az végrehajt. Soha annyi dolga nem volt, mint mostanában. Ez az egy ipar jól virágzik, az bizonyos.
Irma jól tudja, hogy az anyai parancs azt jelenti, hogy félrerakott kis pénzéből ő maga csináltassa meg a tükröt, s lenézi az anyai smucigságot, de hamar összesöpri a tükörcserepeket, s leemeli a nagy fakult aranyrámát a falról. Délben a papa nem vesz észre semmit.
Csudálatos, egész nap nem jön rá, mi hiányzik a lakásból. Még másnap s harmadnap sem. Csak csütörtökön, mikor borotválkozni akar, akkor jön rá, hogy lehetetlen. Harminchat év óta ott szokott borotválkozni a nagy tükörben, s most is megfeni a borotváját, beszappanozza magát s odaáll a fal elé s akkor látja, hogy üres.
- Hát ez mi a fene? - rivallja el magát.
- Irma, Irma - kiabál az anya -, még most sincs kész a tükör? Irma nevet.
- Majd elmegyek érte. Majd kitépem én annak a Wrangelnek a fülit.
Wrangel a porcelán- és lámpakereskedő és képkeretező, a város legelőkelőbb ilyenféle üzlete.
Az apa megérti a dolgot, s valósággal boldogtalan lesz. Már ő is elfelejti a kárt, csak az jár az eszében, hogy Irma itt fog megvénülni a nyakán. Ilyen istencsapás ez a dög lány.
Irma öltözik, közben a zuhatag csak úgy ömlik a fejére, még ő sem győzi kacagással. Sírásba törik szemének tükre, s alig várja, hogy kint legyen a házból.
Eltelik egy hét. A tükör még mindig nincs otthon. Az apa vasárnap sem tud borotválkozni. A ház pokollá vált. Hétfőn Irmának megint el kell mennie a tükör után. A mama gyanakszik, hogy a tükör azért késik, mert a lány alkuszik, nem akarja megfizetni az árát. Szerdán azt mondja neki:
- Irma. Holnap apád megint borotválkozik. Itthon legyen a tükör. Csak annyit mondok.
Rettenetes egy hét volt ez itt a kis lakásban. Mindenkinek állandóan folyik az orra vére. Az unokáknak egész héten nem volt szabad hazajönni a nagymámihoz. Hiába jelentkeztek, kitette őket az ajtón.
- Majd ha meglesz a tükör, hogy legyen mit összetörni.
Irma megjön a tükröstől.
- Na, mi van a tükörrel?
- Egy óra múlva itthon lesz.
Erre a mama megynyugszik. Már éppen el volt szánva rá, hogy megfizeti egy részét a tükör árának. De ha meglesz a tükör, akkor lemond erről az áldozatos gondolatról.
- Mibe kerül?
- Sokba.
- Jézus Isten. Kifizetted?
- Még nem - röhicskél Irma.
A kezét a szeme elé kapja. Az anyja ránéz, és mintha valami szúrós szembajt kapott volna, belevakul. Néz valamit az Irma kezén.
- Mi van a kezeden?
Irma hátrateszi a két kezét.
- Mutasd csak, mutasd csak, te.
Irma meghal a kacagástól. Nahát ez a lány. Ez igazán csoda, milyen állat. Karikagyűrű van a kezén. A bal keze középső ujján.
- Mi a fene ez?
- Wrangel megkérte a kezem.
A mama hápog. Lassan, igen nehezen, megérti. A tükör mestere.
- És te nem is szólasz.
- Hát nagyon tetszett neki, hogy eltörtem a tükröt és hét évig nem megyek férjhez...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése