Erdélyi József: Mese

Mesebeli kiskondás
parton heverészett,
körülötte kilenc szép
malac legelészett.

Mesebeli királylány,
egyedül magában,
arra sétált lobogó
szép selyemruhában.

Meglátta a kiskondást,
odament hozzája,
aranycsengő szóra nyílt
pici piros szája.

- Hallod-e te kiskondás,
adj nekem azokból
az aranyoznivaló
szép kis malacokból!...

- Adok biz én szívesen,
nem egyet, de hármat,
ha felhúzod előttem
térdig a ruhádat!...

Ruháját a királylány
felemeli térdig, -
két kis térdén a két szép
hajnalcsillag fénylik...

Maradt elég malaca
még a kis kondásnak,
hanem a kis királylány
csak eljöve másnap.

- Hallod-e te, kiskondás,
adjál még azokból,
az aranyoznivaló
szép kis malacokból!...

- Adok biz én szívesen,
nem egyet, de hármat,
ha felhúzod előttem
övig a ruhádat!...

Ruháját a királylány
övig fölemelte, -
kis köldökét az új hold
sarlója ölelte...

Hanem a kis királylány
harmadnap is eljött
s egy aranyoznivaló
malacért könyörgött.

- Neked adom egy lábig,
neked valahányat,
csak emeld fel előttem
nyakig a ruhádat!...

- Neked, szívem kiskondás,
hogy is ne emelném!...
Felkelő nap ragyogott
a királylány mellén...