Mikor Csibe hazament, a Rodostó utca 77. V. 7. olyan volt, mint valami hullakamra. Hideg volt. Csibe megnézte a hőmérőt, a nulla fok felett valami három vonalat mért, ez csak elég hideg, még februárban is. De nem ettől volt azért olyan hideg a lakásban, hanem attól, hogy a mama, a lakáskiadóné úgy nézett maga elé, mint akinek apját-anyját el kell tartania.
- Mi az, mama? Minek néz úgy, mint egy gesztenyesütőné? Valami baj van?
A mama olyan rosszkedvű volt, hogy még erre sem felelt. Csak nézett maga elé egészen elkeseredve. Ez a mamánál nem éppen nagy eset, mert a mama a legritkább esetben szokott mosolyogni, de Csibe meg nem bírta az ilyen rosszkedvet, mert mindig attól félt, hogy ez azért van, mert ő még most is tartozik.
- Mongya már meg - szólt újra öt perc múlva, hogy a mama egész idő alatt mozdulatlanul ült, s csak nézett maga elé -, mongya meg, mi a baj, ha nem is tudok segíteni, legalább megkönnyebbül a szíve.
- Eh - mondta a mama -, az uram meggyanúsított.
- Meggyanúsította?...Mivel?...
A mama hirtelen egész indulattal kitört:
- Azt mondta, hogy pénzt loptam a zsebiből.
Csibe nagyot nézett: ez gyanúsítás?
- Hiszen az igaz! - mondta álmélkodva, ő is számtalanszor látta.
- Persze hogy igaz.
- Akkor hol a gyanúsítás?
A mama felcsattanva mondta:
- Én csak öt pengőt vettem ki a zsebéből, de abból több hiányzott. Azért gyanúsít engem a gazember, hogy nem akarja megmondani, hogy a többi hova lett?
Csibe kezdett valamit sejteni. A mamának nem az a baja, hogy az ura meggyanúsítja, hanem az, hogy ő féltékeny.
- De csak jöjjön haza - mondta a mama -, majd én is megmondom neki, hogy minek adott húsz fillért a házmesternének, mikor a hetibért fizette? Igen, a kicsi megmondta, hogy a papa mikor kifizette a házmesternét, még húsz fillért is adott neki. Biztosan szerelmes belé, és rákölti a pénzét, és engem gyanúsít, hogy én lopom ki a zsebiből, mióta élek, most jut eszébe, hogy meggyanúsítson? És a kislány látja az apját, hogy húszfilléreket ad a házmesternének?
Evvel aztán megindult a mama kereplője, s Csibe most már dugta volna be a száját, mert ez a beszélgetés délben kezdődött, csak aztán kezdett krumplikását főzni, s már el is utálták régen azt a nyavalyás krumplikását, s már este lett, és a mama még mindig nem hagyta abba, hogy az ura meggyanúsította őt, s elmondott mindent, ami életében csak történt kettejük közt. Hogy hányszor csalta meg őt az ura, meg ilyeneket.
A papa mikor este megérkezett, a mama úgyanúgy fogadta, mint délben Csibét. Fagyott volt és szótalan. Végre az ura nem állotta és rászólt:
- Neked mi bajod?
A mama kicsattant:
- Minek adtál te húsz fillért a házmesternének?
A papa rá se nézett, nem is sejtette, mi van a felesége kérdése mögött, flegmával mondta:
- Tartoztam neki két kapupénzzel.
S a mama nagyot nézett: erre az egyre nem gondolt.
De hát akkor hova lett a pénz a papa zsebéből? Csak nem állat!...csak nem vesztette el!?...
- Mi az, mama? Minek néz úgy, mint egy gesztenyesütőné? Valami baj van?
A mama olyan rosszkedvű volt, hogy még erre sem felelt. Csak nézett maga elé egészen elkeseredve. Ez a mamánál nem éppen nagy eset, mert a mama a legritkább esetben szokott mosolyogni, de Csibe meg nem bírta az ilyen rosszkedvet, mert mindig attól félt, hogy ez azért van, mert ő még most is tartozik.
- Mongya már meg - szólt újra öt perc múlva, hogy a mama egész idő alatt mozdulatlanul ült, s csak nézett maga elé -, mongya meg, mi a baj, ha nem is tudok segíteni, legalább megkönnyebbül a szíve.
- Eh - mondta a mama -, az uram meggyanúsított.
- Meggyanúsította?...Mivel?...
A mama hirtelen egész indulattal kitört:
- Azt mondta, hogy pénzt loptam a zsebiből.
Csibe nagyot nézett: ez gyanúsítás?
- Hiszen az igaz! - mondta álmélkodva, ő is számtalanszor látta.
- Persze hogy igaz.
- Akkor hol a gyanúsítás?
A mama felcsattanva mondta:
- Én csak öt pengőt vettem ki a zsebéből, de abból több hiányzott. Azért gyanúsít engem a gazember, hogy nem akarja megmondani, hogy a többi hova lett?
Csibe kezdett valamit sejteni. A mamának nem az a baja, hogy az ura meggyanúsítja, hanem az, hogy ő féltékeny.
- De csak jöjjön haza - mondta a mama -, majd én is megmondom neki, hogy minek adott húsz fillért a házmesternének, mikor a hetibért fizette? Igen, a kicsi megmondta, hogy a papa mikor kifizette a házmesternét, még húsz fillért is adott neki. Biztosan szerelmes belé, és rákölti a pénzét, és engem gyanúsít, hogy én lopom ki a zsebiből, mióta élek, most jut eszébe, hogy meggyanúsítson? És a kislány látja az apját, hogy húszfilléreket ad a házmesternének?
Evvel aztán megindult a mama kereplője, s Csibe most már dugta volna be a száját, mert ez a beszélgetés délben kezdődött, csak aztán kezdett krumplikását főzni, s már el is utálták régen azt a nyavalyás krumplikását, s már este lett, és a mama még mindig nem hagyta abba, hogy az ura meggyanúsította őt, s elmondott mindent, ami életében csak történt kettejük közt. Hogy hányszor csalta meg őt az ura, meg ilyeneket.
A papa mikor este megérkezett, a mama úgyanúgy fogadta, mint délben Csibét. Fagyott volt és szótalan. Végre az ura nem állotta és rászólt:
- Neked mi bajod?
A mama kicsattant:
- Minek adtál te húsz fillért a házmesternének?
A papa rá se nézett, nem is sejtette, mi van a felesége kérdése mögött, flegmával mondta:
- Tartoztam neki két kapupénzzel.
S a mama nagyot nézett: erre az egyre nem gondolt.
De hát akkor hova lett a pénz a papa zsebéből? Csak nem állat!...csak nem vesztette el!?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése