Erdélyi József: Nyesett fák

Be jó a fának, mit az ember
megnyes e lágy téli napon,
mikor még alszik zsibbatag,
süketen, vakon.

Kés, fejsze, fűrész vágja bár:
nem érzi, nedve sem csorog.
Sok sebe, mint megannyi szem,
álmában mosolyog.

Virága nem hull, levele
nem hervad el idő előtt. -
Be jó a fának, mit az ember
ilyenkor földre dönt...

Be jó a fának...Engemet
kés, fejsze, fűrész ébren ért!...
Istentelen világ! Be kár
virágos kedvemért!

Be kár virágos kedvemért!
Reményim zöldjéért be kár!
Mért ki nem tépett engemet
bölcsőmből a halál?!...