Behoztak a tanyába egy
sebesült őzikét,
ki is telelt a jó meleg
istálló foglyaként.
Megszokta új környezetét,
a jó embereket.
Sokat ingerkedtünk vele,
mi, vásott gyerekek.
Köztünk vadult el igazán!
Öklelt már és döfött...
Gyengébb volt eleinte, ám
folyton erősbödött:
nőtt a szarva, komolyodott
a játék is vele, -
ő jött nekünk már messziről,
gyilkos dühhel tele...
Elvitte tőlünk egy meleg
tavaszi éjszaka,
el a szellő, a zöldelő
erdő-mező szaga.
Az egyivású őzfiak
hívták birokra tán
s ő ment, futott egy nagyszerű
szívdobbanás után...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése