Erdélyi József: Szerelmes határom

Születtem én a Tiszán túl,
elszakadtam a hazámtúl.
Tiszán innen, túl a Dunán,
mentem csak a szívem után.

Vitt a vérem, mint a tatár,
azt hittem, hogy nem lesz határ,
s megálltam a Bakony alján:
megállított egy magyar lyány...

Már ezután mehetek én,
akárhová a föld kerekén:
a Bakony, a Somlyó, a Ság, -
idehúz a szomorúság.

Széllel vágyok versenyt futni,
rózsáidat fedni-nyitni,
kötözgetni, nyesegetni,
bokrétába szedegetni.

Aranyalmám, kis mindenem,
édes szőlőm, lágy kenyerem,
víg életem és halálom, -
én szerelmes szép határom!...