Vörösmarty Mihály: Puszta csárda

Ez a csárda nevezetes,
Gólya jár rá, nagykelepes.
Ha én gólyamadár volnék,
Ilyen házra nem is szállnék.

Kidőlt-bedőlt az oldala,
Bejár az istennyila,
A forgószél dúdol rajta,
Boszorkánytánc van alatta.

Hej kívül is, hej belül is,
Ki van itthon, ha beteg is?
Ki hoz nekem bort eleget,
Piros lánytól hókenyeret?

Puha kenyér eledelem,
Szomjam ellen borral telem,
S ha felindít a szerelem,
A szép leányt megölelem.

Hej, de itt senki nem felel,
Csak az egy gólya kelepel:
Útra készül az is szegény,
Nem ülhet a ház tetején.

Gyerünk innen, fakó lovam!
Tisza innen nem messze van,
A Tiszában megitatok,
A Dunáig meg sem állok.

Isten hozzád, puszta szállás,
Gözütanya, denevérház!
Hordjon el az őszi zápor,
Mért nincs benned egy ital bor.