Erdélyi József: Téli dal

Lehullott a fák levele,
zúzmarás a hegy teteje. -
Egy éjszaka úgy megőszült,
mintha sose lett volna zöld.

Kisüt a nap, enged a fagy,
de a Pilis fehér marad. -
Ott már tél van, hideg, fehér,
hóharmatos, szigorú tél...

Fagyos úton mendegélek,
találgatom meddig élek?
Mennyi van még, mi van hátra?
S gondolok a boldogságra.

Felnézek a hegytetőre,
a zúzmarás, tar erdőre. -
Milyen szép is, szebb mint nyáron!
Tündérmese, tündérálom!...

Fagyos a rög, fogas a szél, -
szenved, aki igazán él.
Addig szenved, amíg remél.
Boldog is lesz, majd ha nem él.