Erdélyi József: Őszi képek

1

Itt is lyukas, ott is lyukas, -
nem kell már a komlólugas:
napra ülünk, ha kiülünk,
árnyékának nem örülünk.
Ő maga is, mintha fáznék,
neki sem kell annyi árnyék:
itt is lyukas, ott is lyukas,
mégsem kell a komlólugas...

2

Érik a szöllő a hegy oldalán,
fürtöt rabol a hamvasarcu lány:
hamvaskék fürtnél arca hamvasabb,
piros ajka a vágytól meghasad...

3

Megtelt a kátyu az erdei úton
vízzel s vendégmarasztaló
agyagsárral: térdig dagaszt,
majd meg szakad benne a ló
a fás szekérrel: ki sem szárad
őszön, télen, tavaszon át:
tükrében a megőszült erdő
bánatosan nézi magát.

4

Az agyagos oldalban,
fel a sziklás hegyig,
ilyenkor szép a mélyút:
cifra lombok szegik.
A hegyről nyikorogva
jön le a fás-szekér:
a fa közé rejtőzve,
mély úton, jön a tél...

5

Ezek voltak azok a kedves
kislibák a gyepen? -
Totyognak most az út porában,
anyányi öregen.
Hogy megnőttek tavasztól őszig!
Hét hónap nagy idő:
sipogó, pelyhes kislibából tollas,
anyányi liba nő...