Erdélyi József: Örök út

Falu alatt folyik a Séd,
malom tartja fel a vizét.
Állj meg patak, küzdj meg velem!...
S elkezdődik a küzdelem.

A kis folyó zúgolódik,
a nagy kerék forgolódik,
búzát őröl a malomkő,
s puha kenyér lesz a lisztből...

Falu alól, falu alá,
malom alól malom alá,
folyik a Séd kanyarogva,
s dől a keréklapátokra.

Habbá törik, de nem áll meg.
Olyan mint egy makacs gyermek,
ki egy tündér álomképért
keresi a világvégét.

Más folyókkal elkeverve,
el is elér a tengerbe,
de ott nincsen nyugodalma:
vihar ott is felkavarja.

A hold ott is feldagasztja,
a part ott is megakasztja,
habbá törik a sziklákon, -
nem lehet úr a világon...

Haragjában a hajókat
hányja mint kis csónakokat.
Ki ismerne a kis Sédre,
mikor csapkod fel az égre?...

Hányja-veti vihar, orkán,
jéggé fagy a föld két sarkán,
pára lesz Dél naphevében,
s bárányfelhő fenn az égen.

Bárányfelhő, esőfelhő...
Int a földről lombos erdő,
szomjas erdő, szomjas mező:
beh jó volna egy kis eső!...

Borul az ég arculatja,
szívét villám hasogatja,
meghasad a szánalomtul,
zápor könnye földre csordul.

Ég könnyét a föld beissza,
forrásvízként adja vissza.
A forrásból Séd lesz újra,
s elindul a régi útra...

Falu alatt folyik a Séd,
malom tartja fel a vizét. -
Állj meg patak, küzdj meg velem!...
Örök az út, a küzdelem...