Erdélyi József: Végre

Végre, valahára,
jön a nyugalom:
utolsót rúg a nyár,
s lehull minden lom.
Csörömpölnek az utolsó,
fagysanyarta levelek,
foszlik minden cifra emlék,
s meggyógyul a nagybeteg...
Végre, valahára,
küszöbön a tél,
s minden nyári kedvet
halálraítél.

Lombsátrait a fasornak
szélkezével földrebontja,
s meztelen gallyak közében,
kinyílik a menny szűz boltja.
Diadalmas kékje alatt,
csitulj, kishitű panasz!
Új rügyeket ringat a gally,
új rügyekben új tavasz.
Új magvakat rejt az avar,
új kikelet magvait.
Zúgjátok csak, tél szelei,
az örök nyár dalait!...