Fjodor Tyutcsev: Kelletlenül, riadozva

Kelletlenül, riadozva
tűz alá az esti nap.
Ni! Inog a felleg orma!
A föld egyre komorabb.

Fülledt szellő szárnya lebben.
Mind közelebb mennydörög!
A viharban még zöldebben
villognak a zöld mezők.

Ostrom alatt a magasság.
Gyúl a villám kék ere:
a fekete felleg alját
vakitó fény szegi be.

Indul a sok lomha csöpp, és
mind sűrűbb port ver az út:
mind vadabb, zordabb a dörgés,
mellyel a menny földre zúg.

A nap roppant szikrát lőve
küldi végső sugarát,
és egyszerre lángözönbe
merül a döbbent világ.

/Ford.: Szabó Lőrinc/