Fjodor Tyutcsev: Mért sírsz úgy, éjszakai szél?

Mért sírsz úgy, éjszakai szél?
Mit akar őrült zokogásod?
Sóhajod szinte elalél,
majd kitörsz, mint iszonyú átok,
érthetetlen kínjaidat
érti minden szív, és ha nyögve,
jajgatva felbőgsz, néha vad
visszhang csap az égre belőle.

Óh, ne dalold a szörnyű dalt
ősanyánkról, a Zűrzavarról!
Rontó varázs zendíti halk
lelkünket, mikor az a dal szól:
vágyunk a végtelenbe tart
a dúlt kebelből kiszakadva -
ne ébreszd az alvó vihart:
a Káosz zúg s remeg alatta!

/Ford.: Szabó Lőrinc/