Régen sohajt utánad
Szívem, kegyes leányzó!
Régen! de ah, nem érzed
Ámor szelíd hatalmát.
Vígan lebegsz körültem,,
S mint a Zephyr tavaszkor
A rózsaillatokkal.
Bájos tekintetidben
Vidám öröm sugárzik,
S mint a nap égi lángja
A bús homályt elosztja:
Tündér szemed mosolygván
A társaság feléled.
Minden derül tevéled,
Minden: de én, de óh! én
Némán lehajtom elholt
Orcámat, és szorongó
Keblem döbög, szemem sír.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése