2009. szeptember 4., péntek

Conrad Ferdinand Meyer: Erdei alkony

Fák közé, erdőbe bújtam,
holtra űzött árva vad,
míg a sima törzsek élén
búcsúfénnyel ég a nap.

Földre rogytam. Körülöttem
vérzik, nézd, a moha, kő -
Sebeimből dől a vérem?
Vagy az alkony tüze nő?

/Ford.: Rónay György/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5