Conrad Ferdinand Meyer: Sebzett fa

Fejszéikkel roncsoltak össze téged,
a gonosztévők! - Nagy volt szenvedésed?
Én magam kötöztelek be serényen.
Fiatal fa, meggyógyulsz majd - reméltem.
Veled egyszerre kaptam sebet én is,
de mélyebbet, s élesebb volt a kés is.
Míg vizsgálom naponta a tiédet,
az enyém tüze tűrhetetlen éget.
Te szívod a föld erejét sováran,
és mintha engem járna át az áram.
Gyógyítva dől a kéregből a bő lé,
és vele mintha én lennék erőssé!
S míg rajtad forrad már a keserű seb,
mintha az enyém tüze lenne hűsebb!
Éled az élet, elindul a munka:
lám csak, nem halunk bele a bajunkba!
Ilyen sebbel hány törzs dőlt meg terült el!
Mi mindketten dicsekszünk még hegünkkel.

/Ford.: Rónay György/