Conrad Ferdinand Meyer: Feketeárnyú gesztenye

Feketeárnyú gesztenye,
szélrázta nyári sátram, a
vízre csüggeszted ágaid,
úgy iszik szomjas leveled,
feketeárnyú gesztenye!

A nagy öbölben ifjuság
fürdik, birkózik és kacag
s ragyogó fehér gyerekek
úsznak lombod rácsai közt,
feketeárnyú gesztenye!

S ha a tópart bealkonyul
és elzúg az esti hajó,
piros lámpája ideges
villámot vet, s mint összetört
betűk, a rohanó vizen
úgy fut a titkos lángírás,
mig ki nem oltják lombjaid,
feketeárnyú gesztenye!

/Ford.: Szabó Lőrinc/