Conrad Ferdinand Meyer: A halott gyermek

Barátja volt a kert. De azután
elhervadt a kert s elhervadt a lány.
Békén aludtak, őszi takaró
fedte őket, majd közös téli hó.

Most észrevétlen felébredt a kert.
A kislány tovább alszik odalent.
"Hol vagy?" - suttogja folyton valami.
Az egész kert csak őt, őt keresi.

A kék folyóka felkapaszkodik
s benéz a házba:"Jöjj már egy kicsit!
Hová bujtál? Ne szomorkodj tovább!
Mutasd, milyen az uj nyári ruhád!"

/Ford.: Szabó Lőrinc/