Erdélyi József: Éjfél után

A magányos tücsök hegedült idáig,
de most az is elhallgatott,
s éjfélutáni csend veszi körül
a nádfedeles hajlakot.
Éjfélutáni csend van odakünn,
s itt benn csak az óra ketyeg,
meg tollam perceg. - Magányos tücsök
már csak én hegedülgetek...

Sápadt a hold, bukdácsol lefelé,
kis lámpám, tüzes nyelv gyanánt,
lobog és világítja sárgán,
a meszeltfalú kis szobát,
köröttem a falat, az asztalon,
előttem a fehér lapot...
Magányos tücsök hegedült idáig,
de most az is elhallgatott...