Emészt a gyötrő kín, epeszt a bánat,
keserűségem sóhajjal tetézem,
ki mondhatná meg, énrám itt mi várhat,
miféle sors lehet még földi részem.
Akárha pergő lombja hull a fának,
elszakadtam az ágtól észrevétlen,
a természet gyökere ugy kiszáradt
bennem is, mint az erek a levélen.
Oly öröm, érzem , többé sose érhet,
mely fordítván a vigasztalanságon
ujult örömre buzdíthatna engem.
Mint párjavesztett vadgalamb ugy élek,
egyedül járva keserű világom,
daccal pörölve nagy sérelmem ellen.
/Ford.: Fodor András/
keserűségem sóhajjal tetézem,
ki mondhatná meg, énrám itt mi várhat,
miféle sors lehet még földi részem.
Akárha pergő lombja hull a fának,
elszakadtam az ágtól észrevétlen,
a természet gyökere ugy kiszáradt
bennem is, mint az erek a levélen.
Oly öröm, érzem , többé sose érhet,
mely fordítván a vigasztalanságon
ujult örömre buzdíthatna engem.
Mint párjavesztett vadgalamb ugy élek,
egyedül járva keserű világom,
daccal pörölve nagy sérelmem ellen.
/Ford.: Fodor András/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése