József Attila: Sacrilegium

Mint vad, részeg legény, kit mámorában
templomba visznek ördöngős borok
s kurjongatván a Szűzhöz ott galádan
felé ölelni vágyva kujtorog,

hogy megremeg a gyermek is karjában,
midőn a szeme véresen forog -
hogy távol vagy, ilyennek látom vágyam,
így motyog feléd és így tántorog.

Madonna-lélek, ó, azért ne vess meg,
hisz engemet, halálra, már keresnek
a bánatok, mint bősz tömeg, ha lát

szentségtörést, vagy bosszúért kiált.
Tudom, hogy engem durván megköveznek.
Csak te megadd a Szűz bocsánatát.