2009. szeptember 29., kedd

Juana Borrero: Élethimnusz

A dúslevelű erdő titkos mélyén
Ott a szerelem győztes birodalma:
Emésztő tüzet gyújt bűvös hatalma
A kis pillében, a szegfű bibéjén!

A méh vad mohósággal enyhít éhén
A pihegő liliomra tapadva.
Szellő a rózsa szűz kelyhének adja
A hímport, a vágy enyhültét remélvén.

Halljátok-e morajt? Neszez az erdő,
S a hangok miriádja zengve árad,
Mikor az új nap fényessége eljő.

Hevétől lángra gyúl a szép Natúra,
S most édes hangja csendül nászdalának:
Jegyeseként tekint fényes nap úrra.

/Ford.: Dobos Éva/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5