Tanúmnak téged hívlak, néma mécses,
ki meghallgattad éji esküinket:
ő sírva szólt, hogy már csupán enyém lesz,
s én, hogy semmi el nem választ minket.
A hűtelen napját most mással éli,
hazug könnyét a más mellére sírja,
és hogyha rólam kérdik, azt beszéli,
hogy esküit futó vizekbe írja.
/Ford.: Faludy György/
ki meghallgattad éji esküinket:
ő sírva szólt, hogy már csupán enyém lesz,
s én, hogy semmi el nem választ minket.
A hűtelen napját most mással éli,
hazug könnyét a más mellére sírja,
és hogyha rólam kérdik, azt beszéli,
hogy esküit futó vizekbe írja.
/Ford.: Faludy György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése