2009. szeptember 7., hétfő

Mihail Lermontov: Az élet pohara

1

Az élet habzó italát
isszuk aranypohárból:
szemünk bekötve, mit se lát,
mégis elönt a mámor.

2

Halál előtt lehull rövid
percig szemünk kötése,
s mi elbűvölt, mind eltűnik
mintegy varázsütésre.

3

Elnyíl szemünk ámulva: hisz
nincs semmi a pohárba!
Mit ittunk: álom volt s az is
valaki másnak álma...

/Ford.: Képes Géza/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5