Mihail Lermontov: Este, eső után

Kinézek: már kihunyt a láthatár,
az oszlopfőkön búcsúzó sugár,
ormon, kupolán, házak tetején
lobog szemet kápráztatóan a fény.
Sötét felhők szegélye lángoló,
mint tekergődző égi tűzkígyó,
a kerten át fürgécske szél szalad,
borzolja a nedves fűszálakat...
Magános szál virág a fű között.
Gyöngyszem, Keletről messze költözött:
kelyhén egy csöppnyi víz csillog-remeg,
s ő áll, fejét lehajtva, réveteg,
mint végzetes bánat sújtotta lány:
búsong - s öröm süt át a bánatán.
Bár lángoló szeméből könny csorog,
enszépségére gondol - s mosolyog.

/Ford.: Lator László/