Mihail Lermontov: Vihar

Vihar bőg, füstölög a felleg
a sötét tengermély felett,
vad hullámok birokra kelnek,
forrongva feltüremlenek.
Tűzszalag - fent a sziklafokra
villámkígyó tekeredik,
zúg minden elem háborogva,
s én mozdulatlan állok itt.

Állok - borzad-e földön-égen
tülekvő vészben az, aki
hiába égett életében,
akit megcsaltak álmai?
Kire úgy tekeredett a lelkek
mérge, a rágalom, ahogy
a szirt körül ti sisteregtek,
veszedelmes tűzangyalok?

Ó nem! - komor ég lángja, lobbanj,
süvölts felettem förgeteg!
Bennem jéghideg nyugalom van,
én remegést nem ismerek.

/Ford.: Lator László/