Mihail Lermontov: Vitorla

Távol a kék ködben fehéren
magányos vitorla ragyog.
Mit keres ott a messzeségben?
A honni parton mit hagyott?

Szél zúg, hab játszik a hajóval,
árboc nyög, vitorla feszül.
Nem a boldogság hívja, ó, jaj,
és nem az elől menekül!

Felette arany ég, alatt
azúrnál fénylőbb tengerár -
s ő, lázadó, a vészt akarja,
nyugtot csak a vészben talál!

/Ford.: Lator László/