Mihail Lermontov: Életre vágyom

Életre vágyom, szenvedésre!
A boldogság, a szerelem
elmémet már agyonbecézte,
homlokom túl felhőtelen.
Világ, nyugalmam végre dúld fel
gúnyod vad villámaival!
A költőnek keserű bú kell,
az óceánnak zord vihar.
Gyötrelmek árán akar élni,
dicsőségét véren veszi:
ne ingyen legyenek övéi
ég-föld csodás énekei.

/Ford.: Lator László/