Nadányi Zoltán: Hódoló vers

Ha akarom, a válladon brokát ég
és drágakő borít el százezer,
ha akarom, szoborrá vetkezel
s oly jól esik e pillanatnyi játék.

Ne kicsinyeld a tarka rím-parádét,
a tréfát, mit rabszolgád kieszel,
fogadd szívedbe, jóért jót teszel
s én meghalnék, ha életembe látnék.

Hadd álmodozzam körmöd rózsaszínjén,
hadd szüreteljek mézet, ajkad ínyén,
ki oly sokáig éltem mérgeken.

Hiszen szeretlek. Jól tudom, gyerekség,
de kebled drága halma több nekem
e csöpp kerekség, mint a földkerekség.