Percy Bysshe Shelley: A szerelem filozófiája

Forrás folyóba ömlik,
folyó az óceánba:
az egeknek folyton özönlik
vegyülő suhogása:
magány sehol: isteni jel
s rend, hogy minden tünemény
keveredjék valamivel -
Mért ne veled én?

A hegy csókolva tör égbe,
habot hab ölel, szorít, átfog:
egymást ringatva, becézve
hajlonganak a virágok:
a földet a nap sugara,
a hold a tengereket:
minden csókol...- S te soha
engemet?

/Ford.: Szabó Lőrinc/