Thomas Moore: A májusi hold

A májusi hold csupa láng ma, szívem,
lámpást visz a földi bogárka, szívem:
a bércek alatt
száz út csalogat,
mikor álom esőz a világra, szívem!
Ébredj, tündöklik az ég, gyönyöröm,
üdvünk sose volna elég, gyönyöröm,
s mert napja rövid
legjobb, ha kicsit
meglopjuk utána az éjt, gyönyöröm!

Már alszik a föld megigézve, szívem,
csak a Csillagász les az égre, szívem,
meg én, de nem int
oly fény neki, mint
a te szép szemed isteni fénye, szívem.
Jőjj hát, míg nem kel a nap, gyönyöröm,
a Tudós szeme mást kutat, gyönyöröm,
s ha a csövébe befog,
majd azt hiszi, hogy
te is ég szeme, csillaga vagy, gyönyöröm!

/Ford.: Szabó Lőrinc/