Van, hogy végzetesen beteg a lelkem:
hiába tekintek körül -
zaklató, vad földi küzdelemben
szívem semminek sem örül.
Kínos még a virágillat is akkor,
a tündöklő nap is gyötör,
s az egybecsendülő, sok élő, üde hangból
számomra nincs gyönyör.
De önfeledt órák is egyszer-egyszer
jönnek, s feledve bánatot,
szóra felelni, s tiszta érzelemmel
szeretni mindent kész vagyok,
és minden fájó, azelőtti emlék
szépnek tűnik, isteninek,
úgy, hogy ilyenkor én nagyon-nagyon szeretnék
két lelket, két szívet.
/Ford.: Lothár László/
hiába tekintek körül -
zaklató, vad földi küzdelemben
szívem semminek sem örül.
Kínos még a virágillat is akkor,
a tündöklő nap is gyötör,
s az egybecsendülő, sok élő, üde hangból
számomra nincs gyönyör.
De önfeledt órák is egyszer-egyszer
jönnek, s feledve bánatot,
szóra felelni, s tiszta érzelemmel
szeretni mindent kész vagyok,
és minden fájó, azelőtti emlék
szépnek tűnik, isteninek,
úgy, hogy ilyenkor én nagyon-nagyon szeretnék
két lelket, két szívet.
/Ford.: Lothár László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése