Szergej Durov: A levélke

A szülői fáról durva szélbe
ki lehullottál egy napon,
te félig meghervadt levélke,
hová repülsz? nem tudhatom!

- Azóta, hogy árván maradtam,
hogy viharban a tölgy kidőlt,
hol szállok kékellő magasban,
hol ismét sárba húz a föld.

Repülök szárnyain a szélnek,
amerre visz a sors-szeszély,
amerre a babérlevél, meg
a súlytalan rózsalevél.

/Ford.: Lothár László/