Betegen feküdt barlangjában az állatok királya. Elsőnek mackó koma ment hozzá látogatóba.
- Hogy van felséged? Hogy szolgál az egészsége? - kérdezte mackó koma alázatosan.
- Rosszul, nagyon rosszul, - nyögött az oroszlán. - S ez nem elég: még rossz szagú is a barlangom. Nem érzed, medve koma?
- De bizony érzem. Rettentő rossz szag van itt, felség.
- Mit? - ordított az oroszlán. - Hogy mered ezt mondani? - Felugrott fektéből és szétszaggatta mackó komát.
Nemsokára jött a nyúl is. Egész testében reszketett, amint belépett. De hát az illendőség azt kívánta, hogy lássa: hogy s mint szolgál az egészsége az állatok királyának.
- Nem érzesz rossz szagot? - kérdezte az oroszlán.
- Dehogy, felséges királyom - dadogta a nyúl. - Pompás illat van itt!
- Hazudsz! - ordított az oroszlán. - Bizony rossz szag van itt!
Szétszaggatta a nyulat is.
Harmadiknak jött farkas koma. Ettől is kérdezte az oroszlán:
- Nem érzesz itt rossz szagot?
Farkas koma ümgetett s azt mondta:
- Nincs itt, felséges uram, se rossz, se jó szag.
- Hazudsz! - ordított az oroszlán. - Az nem lehet, hogy se rossz, se jó ne legyen.
Bezzeg hogy szétszaggatta farkas komát is.
No, de pórul járt a szajkó is, mikor a barlang fölé telepedett és ott fecsegett.
- Azt mondd meg - mordult rája az oroszlán - miféle szag van itt?
- Rossz is, jó is, - felelt gondolkodás nélkül, szajkó módjára, a madár.
- Hiábavaló fecsegés, - morgott az oroszlán, s kitekerte a szajkó nyakát.
Ez se fog többé össze-vissza hordani hetet-havat, - gondolta a haragos király.
Lehet, hogy éppen madárra vadászott a macska, mert akkor dugta ki a fejét a lombok közül. Alázatosan földig hajolt, mikor nagy rémületére észrevette, hogy miféle hatalmas úr színe elé került.
- Nem érzesz rossz szagot? - kérdezte tőle a király.
- Ahol felséged van, a rossz szag is rózsaillat - felelt hízelegve a cirmos.
- Arcátlan hízelgő! - fakadt ki a király s agyoncsapta a macskát.
A kutya arra kóborolt. Ezt is megszólította az oroszlán:
- Nem érzesz itt rossz szagot?
- Mit kíván felséged? Rossz szagot vagy jó szagot érezzek? - kérdezte felelet helyett a szolgalelkű kutya.
Az oroszlán ezt is leütötte. Ő feleletet várt nem kérdést.
- Hitvány tányérnyaló! - morogta bosszankodva.
Végezetül jött róka komámasszony. Mélyen meghajtva magát, alázatosan hajbókolt: csókolom mind a négy lábát, felséges királyom!
- Mondjad, rossz vagy jó szag van itt? - kérdezte az oroszlán.
Róka komámasszony ravaszul hunyorított s mondta:
- Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, bocsáss meg, de olyan erős náthám van, hogy nem tudom megkülönböztetni a rossz szagot a jó szagtól.
- Na, köszönd a náthádnak - mondotta az oroszlán s kegyelmesen elbocsátotta róka komámasszonyt.
- Hogy van felséged? Hogy szolgál az egészsége? - kérdezte mackó koma alázatosan.
- Rosszul, nagyon rosszul, - nyögött az oroszlán. - S ez nem elég: még rossz szagú is a barlangom. Nem érzed, medve koma?
- De bizony érzem. Rettentő rossz szag van itt, felség.
- Mit? - ordított az oroszlán. - Hogy mered ezt mondani? - Felugrott fektéből és szétszaggatta mackó komát.
Nemsokára jött a nyúl is. Egész testében reszketett, amint belépett. De hát az illendőség azt kívánta, hogy lássa: hogy s mint szolgál az egészsége az állatok királyának.
- Nem érzesz rossz szagot? - kérdezte az oroszlán.
- Dehogy, felséges királyom - dadogta a nyúl. - Pompás illat van itt!
- Hazudsz! - ordított az oroszlán. - Bizony rossz szag van itt!
Szétszaggatta a nyulat is.
Harmadiknak jött farkas koma. Ettől is kérdezte az oroszlán:
- Nem érzesz itt rossz szagot?
Farkas koma ümgetett s azt mondta:
- Nincs itt, felséges uram, se rossz, se jó szag.
- Hazudsz! - ordított az oroszlán. - Az nem lehet, hogy se rossz, se jó ne legyen.
Bezzeg hogy szétszaggatta farkas komát is.
No, de pórul járt a szajkó is, mikor a barlang fölé telepedett és ott fecsegett.
- Azt mondd meg - mordult rája az oroszlán - miféle szag van itt?
- Rossz is, jó is, - felelt gondolkodás nélkül, szajkó módjára, a madár.
- Hiábavaló fecsegés, - morgott az oroszlán, s kitekerte a szajkó nyakát.
Ez se fog többé össze-vissza hordani hetet-havat, - gondolta a haragos király.
Lehet, hogy éppen madárra vadászott a macska, mert akkor dugta ki a fejét a lombok közül. Alázatosan földig hajolt, mikor nagy rémületére észrevette, hogy miféle hatalmas úr színe elé került.
- Nem érzesz rossz szagot? - kérdezte tőle a király.
- Ahol felséged van, a rossz szag is rózsaillat - felelt hízelegve a cirmos.
- Arcátlan hízelgő! - fakadt ki a király s agyoncsapta a macskát.
A kutya arra kóborolt. Ezt is megszólította az oroszlán:
- Nem érzesz itt rossz szagot?
- Mit kíván felséged? Rossz szagot vagy jó szagot érezzek? - kérdezte felelet helyett a szolgalelkű kutya.
Az oroszlán ezt is leütötte. Ő feleletet várt nem kérdést.
- Hitvány tányérnyaló! - morogta bosszankodva.
Végezetül jött róka komámasszony. Mélyen meghajtva magát, alázatosan hajbókolt: csókolom mind a négy lábát, felséges királyom!
- Mondjad, rossz vagy jó szag van itt? - kérdezte az oroszlán.
Róka komámasszony ravaszul hunyorított s mondta:
- Felséges királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom, bocsáss meg, de olyan erős náthám van, hogy nem tudom megkülönböztetni a rossz szagot a jó szagtól.
- Na, köszönd a náthádnak - mondotta az oroszlán s kegyelmesen elbocsátotta róka komámasszonyt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése