Nikolaus Lenau: A távoli kedveshez

1

Itt téptem le, idegen
földön ezt a rózsát:
lánykám, olyan szívesen
vinném oda hozzád.

De míg hozzád eljutok,
nagy az út odáig:
ez a rózsa rég halott,
gyorsan elvirágzik.

Ne távozzék szív soha
szerelmétől messzebb,
mint a rózsát ahova
virulva vihessed:

vagy fészkéhez alomért
fülemüle száll tán,
s amíg édes dala élt
a fuvalom szárnyán.

2

Úgy hervad el a szirom,
úgy hal el az ének,
mint a rózsa arcodon,
csengő nevetésed.

Őrült, őrült, az vagyok,
odahagytam mennyem!
Pillantásod, sóhajod
mennyit vesztegettem!

Fülemüle, rózsaszál
hozzád szítja vágyam.
Hogy borulnék, lányka, már
a karodba lágyan!

/Ford.: Rónay György/