2009. október 5., hétfő

George Gordon Byron: Ahogy itt jár-kél

Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes éjszaka:
fénybe árnyat és árnyba fényt
szűr arca, szeme, mosolya:
oly szelíden ragyog felénk,
ahogy a vad nappal soha.

Egy sugár még, egy árnyat el, -
s a fele báj nem volna itt,
a varázs, mely arcán tüzel
s belengi holló-fürtjeit
a drága fej körül, amely
égi eszmékről álmodik.

S mi ajkán s homlokán lebeg,
az a pír, az az eleven,
s az a derű a szeretet
munkáját zengi édesen:
földi jóságot és szívet,
melyben tiszta a szerelem.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5