Koporsód a deszkákra tették,
könnyez a barátok hada,
kín szorítja mindenki keblét,
megüt az enyészet szaga.
Most búcsúztatnak a világtól
hagyományos, okos igék:
előkelő, halk lelkipásztor
ajkán pereg a gyászbeszéd.
Az elmúlást mondja, s a többit:
Bűn... Krisztus vére... Irgalom...
Ki ásít már, ki eltűnődik
a választékos szavakon.
Fent romolhatatlan magasság
tündöklik, roppant boltozat,
s kék örvényét telecsivogják
a hancúrozó madarak.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése