Halotti csend borult a kertre
Ezer virága halva, halva,
Arcukat a szél elseperte,
Havával a tél betakarta.
A küzködők már megnyugodtak,
Nekik már nincsen ami fájjon, -
Csak én maradtam hirmondónak,
Csak én sirok a pusztuláson.
Ők már azóta messze járnak
S tán boldogabbak jómagamnál, -
Engem miattok tép a bánat
És forró könnyem mit se' használ.
Künn a világban uj tavaszról,
Lombról, virágról szól a nóta, -
- Nekem még mindig őszi dal szól
És semmi sem lett más azóta.
Nekem még mindig muzsikálnak
A szállingozó őszi lombok,
A szivemet, mely annyit fáradt,
Nem hagyták el a régi gondok:
Rövid életem hosszu őszén
A kis virágok sorra halnak...
Aztán jön a tél könyörülvén
És puha hóval betakargat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése