(Énekli egy beteg fiú)
Őszi levélke,
Őszi szél hajtja,
Nyitva az ablak,
Berepül rajta,
Sápadt kezemre
Leül pihenni...
Pihenj, levélke,
Nem zavar senki!
Amig ringatlak,
Amig becézlek,
Aludj és álmodj
Tündérmeséket:
Aztán menj tovább
Csendesen, halkan,
Hogy itt tartsalak,
Nincsen hatalmam.
Te előtted már
Lehull a fátyol
Arról a titkos
Rejtett világról,
Ahonnan senki
Vissza nem tért még,
S viszontlátsz sok-sok
Levéltestvérkét.
Lesznek közöttük
Kikért remegtem,
Kik után vágytam,
Kiket szerettem,
S kiket a zord ősz
Elragadt mégis...
Sugd meg nekik, hogy
Megyek már én is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése