Álmos tetők, havas, csillámló ormok,
Megyek haza! Tihozzátok megyek!
Nem vagyok én másutt sehol se boldog,
Csak otthon, nálatok, közöttetek.
Itt idegen, ezerszín, új világ van,
Csak jajszó hallik a zsibongó árban,
Nálatok tiszták még az emberek,
Megyek, megyek.
Hittétek, ugy-e, hogy itt fönt kioltják,
Mit oly féltőn ápoltatok ti ott?
Hogy más Istennek építek majd oltárt,
S kikacagom egyszerű álmotok?
Hogy összeroskad a hit büszke vára
Bennem és új hitnek ajtót tárva
Mint annyian, a fertő-é leszek?
Megyek, megyek.
Előre küldöm hírvivőül lelkem,
Jelenteni, hogy várjatok reám:
Fogadjatok százszorta szivesebben,
Mint gyermekéveimben, hajdanán:
Hozok nektek, innen, a füst honából,
Az idegen és lármás éjszakából,
Ajándékot, mit szenny be nem lepett:
A régi szivemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése