Gondolok az elmult nyárra...
Istenem, be más világ van,
Mint mikor utoljára
Erre jártam.
Amikor dalos madárkák
Vidám raja szállt felettem,
S én a tisztás vadvirágát
Szedegettem.
Most itt minden bús, szomorú,
Hull a fáknak őszi lombja,
Egyhangu köd, szürke boru
Takarója.
A szivem is csupa bánat:
Ide jövök, hogy ne lássák,
S itt siratom meg a nyárnak
Elmulását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése