Édesanyámnak
Álmodjuk vissza most magunkat:
Hogy volt tizenkét év előtt -
Istenem, hogy elfelejtettem
a kis ruhát, a kis cipőt!
Mikor fiadat gyorsan vitte
Hatesztendős, kis fürge lába
és reggelenként kézenfogva
kisértél el az iskolába.
Arcomat sokszor összecsipte
a vén apó, a jéghideg Tél -
Te meleg szájjal megcsókoltad
és megkérdezted: hogy feleltél?
Álmodjuk vissza most magunkat:
hogy volt tizenkét év előtt -
Juttasd eszembe újra, újra
a kis ruhát, a kis cipőt.
Álmodjunk nagyon, nagyon szépet,
ringatózz szépen el velem,
álmodjuk most a régi álmot,
hogy ne féljek a kebleden!
Mert elhagyjuk az iskolát már,
de iskolánk az élet épen
és hozzám most már oly közel van
s most már erre az útra léptem.
Álmodjuk vissza most magunkat
és álmunk ne legyen hiába...
Maradj mindig félő fiaddal
és kisérd el az iskolába!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése