Ó Uram, engem bántanak...
Csendes vagyok, félek, kis helyre, sarokba meghúzódom
És utánam jönnek, üszkösbottal szurkálnak szörnyű módon,
Fázékony testemmel jeges vízbe rántanak...
Ó Uram, én mozogni nem kívánok...
Én pici helyen dideregve ülni akarok, én komplikációktól félek:
S tiszta ruhámmal, ujjaimmal ragadós mézfürdőbe lök az Álnok
És kijövök és piszokban élek...
Én sírni sem akarok: és szemeim
Mély kútjai a vizet zuhogva ontják...
Én más leheletét utálom s gyakorta mosom kezeim...
Mért kell hát érintkeznem, mért kell élnem, mért nem bontják
Hűs, tiszta, örök-ágyam tiszta angyalok?...
Vagy mért, hogy ebszájjal magamtól mindenkit el nem marhatok?...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése